Mielőtt belekezdenék az élménybeszámolóba, először szeretném leszögezni, hogy a Démonok között harmadik részét ajánlom moziban megtekintésre, bár fenntartom azt is, lehet, hogy ezt csak a több mint másfél év mozi absztinencia mondatja velem, mer' azé' vannak benne olyan akrobatikus mutatványok, amit az ember nem tud röhögés nélkül megállni. 

Gondolom a Warren házaspárt nem kell bemutatni senkinek, de ha mégis, akkor itt egy jó kis cikk a paranormális eseteket nyomozó tevékenységükről, amelyeket például a Démonok között egy, kettő már feldolgozott és most ezt csinálja a harmadik rész is, amelyben állítólag a legkegyetlenebb, legrázósabb, legparássabb, legveretősebb esetüket láthatjuk. És valóban, van itt kérem szépen minden, rögtön egy ördögűző szeánsszal indítunk, amely megidézi a klasszikus Ördögűző egyik ikonikus, poszterre is felkerült jelenetét, nevezetesen ezt: 

És ha már Ördögűző, akkor szomorú vagyok, mert azért olyan felejthetetlen jelenteket a Démonok között három ördögűzése során nem láthatunk, mint például a klasszikusban, amelyben a megszállt kislány először felszólítja édesanyját, hogy szexualizálja meg őt a Krisztus, majd akkora sallert kever le a kedves mamának, hogy a fal adja a másikat. Na de az ilyesmi pofátlanságok helyett inkább vissza a tárgyalt filmre. 

Szóval a Démonok között három egy kicsit hibrid mozi lett. Próbáltak elég sok mindent belegyömöszölni: démoni megszállást, ördögűzést, nyomozást, sátánista szektát, szerelmet, nosztalgiát meg a franc tudja még mit, gondolom azért mert egyszerre akartak tisztelegni az Ördögűző előtt (tisztelgés = copyzni belőle) és követni a Démonok között széria hagyományait. Nekem speciel kifejezetten tetszett ez a sátánista / ördögűzős vonal, de érződött azért a filmből, hogy az első két rész után egyre kevesebb az ötlet. Nem mondom voltak benne parás részek, de volt egy két olyan blőd mellényúlás, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. 

Elhiszem, hogy mindenki azt a jelentet akarja az Ördögűzőből felülmúlni, amikor a kiscsaj egy háromszázhatvan fokos fordulatot tesz a fejével, de kérem, az azért mégis csak túlzás, amikor egy filmben olyan nyaka tekeredések történnek, hogy a kedves színész feje az ánuszrózsájából bukkan elő miközben a tenyerei helyet cserélnek a talpával. De lehet, hogy csak én vagyok finnyás. 



A nyálas dumákat és visszaemlékezéseket is sokalltam, ami főleg a Warren házaspár közötti erős szerelmi kötelék nyomatékosítására szolgált, mert kell a nézőnek egy válasz, hogy honnan ez az emberfeletti erő a több évtizedes démonokkal való küzdéshez. Hát innen.  

Ami viszont kifejezetten tetszett és jó ötlet volt, hogy megjelent Lorraine Warren antitézise, csak hát üröm az örömben, hogy abban a karakterben sokkal de sokkal több lett volna, de nem volt kedv meg idő kibontani. 

Na de, eddig még nem beszéltem arról, hogy tulajdonképpen miről is szól konkrétan dióhéjban ez a majdnem két órás történet. Mondom is. Egy kisfiút megszáll egy démon, a Warren házaspár egy pappal próbálja kiűzni, de olyan kemény dió az entitás, hogy nem igazán sikerül. Szerencse vagy balszerencse, hogy a gyerkőc nővérének fiúja úgy megsajnálja a gyereket, hogy aszondja: démon hagyd már békén azt a srácot, inkább költözzél belém de rögvest. A démon mélyen belenéz a srác szemébe, látja hogy az csinos, hát beköltözik, elvégre mi baja lehetne? 

Nap napot követ  és a démon ficeregni kezd a srác szervezetében mígnem arra készteti hogy lemészárolja a főbérlőjét, aki egy alkoholista hippi, ámde jó szándékú jellem. Kár érte. A srácot bebörtönzik, Warrenék nekilátnak bebizonyítani, hogy nem őt kéne megbüntetni, ne adj Isten kivégezni, hanem a piszkos disznó démoni entitást, meg nem is úgy volt az, ahogy a bíró úr azt gondolni tetszik. Rá is zendítenek a nyomozásra, melynek során olyan rejtélyes és démoni dolgokat tapasztalnak amire még ők is azt mondják, hogy tyűha.  Megizzadnak mire felrakják a pontot az i-re, hogy a srác not gulity, vagy legalább is nem annyira.

Azt menet közben el is felejtettem mondani, hogy Ed Warren tolószékbe ül, de ez már a miként és a hogyan és a piszkos részletek, amit  azt javaslom nézzetek meg MOZIBAN és ne felejtsétek el szem előtt tartani, hogy mindez igaz történeten alapul, tehát veletek is előfordulhat, hogy a fejetek egyszer egy ánuszrózsán kandikál ki és az nem is a jobbik eset ha a sajátotokéból.  

Soraimat a Murderdolls klasszikusával zárom, miszerint: the devil made me do it and I do it again, ami természetesen csak a film megtekintésére vonatkozik. 

 Ezt meg csak így itt hagyom bónusznak, mint igaz történetet: